Szervezeti tapasztalatok az ukrajnai menekültek lakhatási támogatásáról Magyarországon

A SMART UA projekt keretében folyó kutatás feltérképező szakaszában olyan magyarországi szervezeteket kérdeztünk meg, amelyek közvetlenül dolgoznak az ukrajnai menekültekkel, és valamilyen formában lakhatási segítséget nyújtanak. A válaszok alapján a lakhatás kérdése továbbra is az egyik legkritikusabb terület, amely meghatározza a menekültek mindennapi életét és integrációs esélyeit.

Növekvő igény, szűkülő lehetőségek

A szervezetek egybehangzó tapasztalata szerint a lakhatási igények nem csökkentek, sőt, sok esetben felerősödtek, ahogy a háború elhúzódik, és a tartalékok kimerülnek. A támogatások azonban részben kifutottak, új források pedig nehezen elérhetők. Több szervezet számolt be arról, hogy az állami vagy nemzetközi finanszírozás lezárultával csak korlátozottan tudják folytatni a lakhatási programokat.

A válaszokból az is kirajzolódik, hogy az állami szerepvállalás hiányában a civil és egyházi szektor vált a legfontosabb lakhatási szereplővé, miközben sokan közülük szociális vagy integrációs feladatokat is kénytelenek ellátni a lakhatás biztosítása mellett.

Támogatási formák a gyakorlatban

A kutatásban részt vevő szervezetek többsége rövid távú, célzott támogatásokat nyújt: bérleti díj-hozzájárulást, átmeneti szálláshelyet vagy rezsitámogatást. Néhány, komplexebb, lakhatást és integrációt egyaránt támogató program is működik Menekültügyi Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) forrásból, azonban az 1-2 éves projektek eredményeinek fenntarthatósága kérdéses.

A válaszadók szervezetek szerint a legnagyobb kihívás, hogy a támogatott lakhatások időben korlátozottak, és a bérleti piac továbbra is dráguló és diszkriminatív. Sokan számoltak be arról, hogy a tulajdonosok vonakodnak menekülteknek kiadni lakást, illetve nem hajlandók bérleti szerződést kötni, ami ellehetetleníti az állami vagy munkáltatói támogatások lehívását is.

Szervezeti együttműködések és partnerségek

A válaszokból jól látszik, hogy a lakhatási támogatások fenntartásához és hatékonyságához kulcsszerepe van az együttműködésnek. Több helyi példában önkormányzatok, egyházi intézmények és civil szervezetek közösen biztosítanak szálláshelyet vagy bérleti támogatást – az egyik fél az infrastruktúrát, a másik a finanszírozást, a harmadik pedig a szociális kísérést adja.

A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy a partnerségi modellek működnek, de nincsenek rendszerszinten beépítve a hazai ellátásba – minden együttműködés egyedi, projektfüggő és időben korlátozott.

Ügyfélszükségletek és célcsoportok

A terepen dolgozó szervezetek szerint az ukrajnai menekültek köre nagyon sokszínű, ezért a lakhatási szükségletek is eltérőek. A dolgozó felnőttek számára elsősorban a megfizethető albérlet és a stabil munkahely a legfontosabb, míg a gyermekes családok az elhelyezés biztonságát és a közösségi támogatást keresik. Az idősek, betegek és fogyatékossággal élők esetében a lakhatási gondok gyakran egészségi problémákkal fonódnak össze, a roma származású menekültek pedig a bérleti piacon tapasztalható diszkrimináció miatt kerülnek hátrányba.

A szervezetek egybehangzóan úgy látják, hogy rugalmasabb, a különböző élethelyzetekhez igazodó támogatási formákra lenne szükség. A jelenlegi programok azonban jogi státuszhoz és projekthatárokhoz kötöttek, ami sokakat kizár. Különösen hátrányos helyzetben vannak a kettős (magyar–ukrán) állampolgárok, köztük sok kárpátaljai roma család, akik a 2024 augusztusában bevezetett szabályozás óta nem jogosultak sem állami szálláshelyre, sem az MMIA által finanszírozott lakhatási programokra.

Szolgáltatói tapasztalatok és tanulságok

A kutatás tapasztalatai szerint az ukrajnai menekültek lakhatásának támogatása ma elsősorban helyi, együttműködésen alapuló kezdeményezésekben valósul meg. Ezek a partnerségek bizonyítják, hogy az elsősorban civil és egyházi szereplők képesek rugalmasan reagálni a szükségletekre – amíg rendelkezésre állnak a nemzetközi források. Hosszabb távon azonban ezek a modellek nem helyettesíthetik az állami felelősségvállalást: a fenntartható lakhatási támogatásokhoz elkötelezett, támogató állami részvételre van szükség a civil és egyházi partnerekkel való együttműködésben.