SMART Foglalkoztatás: beszámoló egy kapacitásépítő műhelyről

A Jezsuita Menekültszolgálat (továbbiakban: JMSZ) 2026. január 27-én Budapesten, a Párbeszéd Házában rendezte meg a második kapacitásépítő találkozóját, melyben a Szociometrum Kutatóintézet és az Evangélikus Diakónia is közreműködtek. Az esemény címe „Az ukrán menekültek foglalkoztatási helyzete” volt.

A találkozón sokféle háttérrel rendelkező vendégek vettek részt, köztük ukrán menekültek, harmadik országokból érkező menedékkérők, valamint különböző szervezetek, egyetemek és önkormányzati szervek képviselői. A résztvevők között voltak olyan intézmények képviselői, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), a Terre des Hommes, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, az Országos Zsidó Rabbiképző Egyetem, valamint a Budapesti Önkormányzat.

A rendezvény felépítése az előző alkalomét tükrözte: a JRS EU munkatársa, David D’Agnelli, a SMART UA projekt koordinátora röviden ismertette a projektet. Ezt követte a Szociometrum előadása, amelyet Zatykó Judit és Schumann Róbert tartott, és amelyben bemutatták a menekültek foglalkoztatásával kapcsolatos kutatási eredményeiket.

Ezt követően a rendezvény két panelbeszélgetéssel folytatódott. Az elsőn munkáltatók és más, a területen érintett szereplők vettek részt: Maria Muchichka és Viktoria Deme két ukrán származású hölgy, akik együtt vezetnek egy budapesti szépségszalont; Belányi Károly a budapesti Hard Rock Café igazgatója; Podina Andrea pedig az Evangélikus Diakónia szociális munkása. A beszélgetés moderátoraként ismét Babarczy Veronika, a JMSZ munkatársa szerepelt. A második, rövidebb beszélgetés résztvevői ismét olyan ukrán menekültek voltak, akiknek első kézből származó tapasztalataik vannak a magyar munkaerőpiac nehézségeiről – a beszélgetést Kvasha Natalia moderálta.

Az egy órás ebédszünet után a résztvevőket négy vegyes csoportba osztották, amelyek menekültekből és magyar szakemberekből álltak. A csapatoknak adott feladat megegyezett az előzővel: egy esettanulmányt kellett kiválasztaniuk, elemezniük a helyzetet, azonosítaniuk a problémát, majd megoldást javasolniuk. A feladat végén minden csoport tartott egy prezentációt, amelyben bemutatták ajánlásaikat.

A Szociometrum a következő problémákat azonosította a munkaerőpiac és a foglalkoztatás területén a legszembetűnőbbként: a nyelvtudás hiánya; a diplomák elismerésének korlátozott lehetősége; a gyermekgondozási szolgáltatások hiánya; az informális munka, a szürke- és feketegazdaság elterjedtsége; a projektalapú támogatási rendszerek; valamint a központi koordináció hiánya.

Az eredmények érvényességét alátámasztják az esettanulmányok elemzéséből fakadó ajánlások is, amelyek különös hangsúlyt fektetnek a nyelvtudás fontosságára, a magyar bürokráciában való eligazodásra és a végzettségek elismertetésére. Az informális munka szintén széles körben elterjedt jelenség, amely a munkavégzés iránti magas szintű motivációt tükrözi – mind a humánerőforrás-gazdálkodás és a beilleszkedés szempontjából, mind pedig a jogi keretek között ez egy kihasználatlan lehetőség.

A JMSZ eleve nagy tapasztalattal bír a kísérő támogatás terén, ez pedig felbecsülhetetlen értékű a munkaerőpiaci támogatások szempontjából. A pénzügyi juttatások ritkán elegendőek a foglalkoztatás területén felmerülő összes igény kielégítéséhez, ez a megközelítés azonban jól illeszkedik az ajánlásokhoz. A foglalkoztatási realitásokhoz igazított nyelvtudás fejlesztése az integráció támogatásának egyik kulcsfontosságú lépése, akárcsak a különböző foglalkoztatási és munkahelyi integrációs programok rendszerezése.

Egy másik lépés a helyes irányba a diplomák és végzettségek elismerésének felgyorsítása és egyszerűsítése lehetne. A munkahelyi beosztásokhoz igazított, megfelelő gyermekgondozási szolgáltatások szintén hasznos fejlesztést jelenthetnének, mivel a menekült munkavállalók többsége egyedülálló anya, akik mögött alig vagy egyáltalán nem áll egy támogató család. A jogi segítségnyújtás és a tolmácsolási szolgáltatások elengedhetetlenek az informális munkavégzés jelenségének kezeléséhez. Szükség van egy jól összehangolt, integrált rendszerre, amely az összes fenti kérdésre választ ad – éppúgy, mint a lakhatás esetében, itt is szükség van a szervezetek, az önkormányzatok és az állami szervek közötti szorosabb együttműködésre.