Az ukrán menekültek munkaerőpiaci részvétele Magyarországon egy felmérés tükrében

A SMART UA projekt komplex, munkaerőpiaci fókuszú kutatásának záró szakaszában ukrajnai menekültek körében végeztünk szükségletfelmérést, amelyet desk research, szervezeti feltérképezés és jó gyakorlatok azonosítása előzött meg. Az online kérdőívet civil és egyházi segítőszervezetek osztották meg ügyfeleik körében, ezért az eredmények nem a teljes ukrajnai menekültpopulációt, hanem a civil ellátórendszerhez kapcsolódó háztartások helyzetét tükrözik.

A válaszadók (N=156) többsége nő, a háztartások döntő részében gyermekes családok élnek, és a minta fele a 35–54 éves korosztályba tartozik. Ez arra utal, hogy sokan egy már kialakult szakmai élet megszakításaként élik meg a kényszerű újrakezdést.

Nem az akarat hiányzik

A survey adatai egyértelműen azt mutatják, hogy a munkaerőpiaci integrációt nem a motiváció hiánya korlátozza. Ugyan a mintába kerültek 40 százaléka dolgozik csak jelenleg, azonban a nem dolgozók közel fele kifejezetten álláskeresőnek tekinti magát. Ez arra utal, hogy a munkavállalási szándék széles körben jelen van, az alacsony foglalkoztatottság mögött sokkal inkább hozzáférési és strukturális akadályok állnak.

A társadalmi és háztartási helyzet eleve szűkíti a mozgásteret. A válaszadók mindössze 8 százaléka él egyedül, több mint fele két- vagy háromfős háztartásban, és közel 40 százalékuk négy vagy annál több fővel osztozik egy lakáson. A gyermekes és többgenerációs háztartások magas aránya azt jelenti, hogy a munkavállalás sok esetben nem egyéni döntés, hanem családi szervezési kérdés: a gyermekfelügyelet, az idős vagy beteg hozzátartozók gondozása közvetlenül befolyásolja a vállalható munkát. Ezt tovább erősíti az egészségi sérülékenység: a válaszadók 40 százaléka jelezte, hogy van olyan betegsége vagy egészségügyi problémája, amely akadályozza a mindennapi tevékenységeit, és a háztartások közel egynegyedében él olyan személy, aki napi segítségre szorul.

Foglalkoztatottság és strukturális különbségek

A foglalkoztatottság szintje – 40% – markánsan eltér bizonyos társadalmi csoportok között. Különösen beszédes, hogy az alacsonyabb végzettségűek körében magasabb a foglalkoztatottak aránya (55%), mint a diplomásoknál (35%). Ez azt mutatja, hogy a magasabb humántőke önmagában nem jelent előnyt: ha a végzettségek nem ismerhetők el, a nyelvtudás nem elegendő a szakmai munkához, vagy a szakmákba való belépés akadályozott, akkor a képzettség inkább lassítja, mint gyorsítja az integrációt.

Az életkor is meghatározó: a 35–54 évesek körében a legmagasabb a foglalkoztatottság (46%), míg az 54 év felettieknél már csak 22 százalék. Az idősebbek esetében az egészségi állapot, a nyelvtanulás nehézségei és a munkaerőpiaci reintegráció strukturális akadályai összeadódnak.

Jelentős különbség mutatkozik jogállás szerint is: a kettős állampolgárok közel 60 százaléka dolgozik, míg az ideiglenes védelemben részesülők esetében ez az arány mindössze 36 százalék. Ez nem elsősorban jogi jogosultsági kérdés, hanem nyelvi, végzettségbeli, kulturális és intézményi beágyazottsági különbségeket tükröz.

A foglalkoztatás minősége

A dolgozók 60 százaléka teljes munkaidőben foglalkoztatott, ugyanakkor 40 százalékuk részmunkaidőben vagy alkalmi jelleggel dolgozik. Ezek a formák sokszor nem rugalmas választást, hanem kényszerű kompromisszumot jelentenek: alkalmazkodást a gondozási terhekhez, a nyelvi korlátokhoz és a bizonytalan munkafeltételekhez.

Ágazati szinten a foglalkoztatás erősen koncentrálódik: fő belépési pontot a szolgáltatások, az ipar–gyártás és az egészségügy jelentenek, míg más szektorok – például az oktatás – csak szórványosan jelennek meg. Ez azt mutatja, hogy a munkaerőpiac nem a kompetenciák sokféleségére, hanem néhány alacsonyabb belépési küszöbű szektorra „nyitott” a menekültek számára.

Nyelv, mint kapu a munkaerőpiachoz

A nyelvtudás hiánya az egyik legmeghatározóbb akadály. A válaszadók közel 60 százaléka jelölte meg a nyelvi korlátokat a munkakeresést hátráltató tényezők között, és mintegy kétharmaduk úgy véli, megfelelő magyar nyelvtudással a végzettségének megfelelő munkát tudna vállalni.

A nyelv tehát nem pusztán technikai feltétel, hanem a foglalkozási illeszkedés kulcsa. Mégis, bár a válaszadók közel fele szükségesnek tartaná a nyelvi képzést, csak mintegy egyharmaduk vett részt valaha tanfolyamon. Ennek oka nemcsak a kapacitáshiány, hanem a többműszakos munkarend, a gyermekfelügyelet hiánya és a közlekedési nehézségek is. A nyelvi hátrány így nem egyéni hiányosság, hanem strukturális probléma.

Képesítések és lefelé irányuló mobilitás

A képesítések elismerése szűk körben működő mobilitási csatorna. A válaszadók alig ötöde kezdeményezte végzettsége elismerését, és az igénylők túlnyomó többsége sikeresen meg is kapta azt. Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek több mint 40 százaléka már a munkakeresés során is akadályként szembesül a végzettség vagy szakképesítés el nem ismerésével, ami arra utal, hogy sokan nem rendelkeznek megfelelő információval az elismerési eljárások lehetőségéről vagy szükségességéről.

Miközben a megkérdezettek fele fontosnak tartja, hogy végzettségének megfelelő munkát végezzen, csupán 22 százalék gondolja úgy, hogy könnyen találna ilyen állást Magyarországon. A dolgozók közel fele olyan munkát végez, amely egyáltalán nem, vagy csak részben kapcsolódik korábbi végzettségéhez. A belépés így sok esetben lefelé irányuló mobilitással jár, ami a humán tőke részleges „elvesztését” jelenti.

Gondozási terhek és mobilitási korlátok

A munka és a családi kötelezettségek összeegyeztetése az egyik legfontosabb strukturális kihívás. A válaszadók több mint 60 százaléka szerint nehéz egyensúlyt teremteni a munka és a gondozási feladatok között, és 34 százalékuk a gyermekfelügyelet hiányát közvetlen akadályként jelöli meg.

A közlekedési nehézségek szintén jelentősek: a válaszadók 40 százaléka szerint a munkahely távolsága és a közlekedési korlátok hátráltatják a munkába állást. A mobilitási akadályok sok esetben eleve kizárják az elérhető állások egy részét.

Nyitottság és bizonytalanság

A válaszadók 40 százaléka szerint a munkáltatók alapvetően nyitottak a menekültek foglalkoztatására, ugyanakkor az álláskeresők közel egyötöde kifejezetten olyan munkahelyet keres, ahol biztos lehet abban, hogy nem éri diszkrimináció. Ez a kettősség azt mutatja, hogy a formális nyitottság mellett a biztonság és az egyenlő bánásmód továbbra sem magától értetődő.

Nem a motiváció hiányzik, hanem a feltételek

A survey összképe egyértelmű; az ukrajnai menekültek munkaerőpiaci integrációját nem az egyéni szándék hiánya akadályozza. A válaszadók többsége dolgozni szeretne, és olyan munkát keres, amely összeegyeztethető a családi kötelezettségekkel és megfelel a képesítésének. A problémát a strukturális feltételek hiánya jelenti: a nyelvtanulási lehetőségek korlátozottsága, a képesítések elismerésének nehézségei, a gondozási infrastruktúra hiánya, valamint a közlekedési és adminisztratív akadályok. A kutatás alapján a munkaerőpiaci integráció Magyarországon nem attitűd-, hanem intézményi és infrastrukturális kérdés. Amíg ezek a feltételek nem javulnak, a munkavállalási szándék önmagában nem tud tartós munkaerőpiaci részvétellé válni.