Munkaerőpiaci szolgáltatások ukrajnai menekültek számára Magyarországon

A SMART UA projekt keretében korábban megvalósult, az ukrajnai menekültek számára nyújtott lakhatási támogatásokat feltérképező kutatás folytatásaként a jelen cikk, a munkaerőpiaci szolgáltatásokra fókuszál. Az írás hátterét adó kutatás a szervezetek jelenleg is működő szolgáltatásait gyűjtötte össze, feltárva egyúttal a hiányzó támogatási formákat és a már bevált, jó gyakorlatokat is.

Munkaerőpiaci lehetőségek és akadályok

A kutatásban részt vevő szervezetek tapasztalatai szerint az ukrajnai menekültek körében továbbra is erős, sőt sok esetben növekvő a munkavállalási szándék. Ennek egyik fő oka, hogy az elmúlt évben visszaszorultak a humanitárius támogatások és a szintén többségében külföldi forrásokból finanszírozott programok köre is jelentősen szűkült. Ahogy a családok tartalékai kimerülnek, a megélhetés biztosítása egyre inkább a munkavállaláson keresztül válik lehetségessé.

Az ukrajnai menekültek – menedékesek és kettős állampolgárok – ugyan munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak Magyarországon, a tényleges elhelyezkedést azonban továbbra is akadályozzák a nyelvi korlátok, a végzettségek el nem ismerése, a gyermekellátási nehézségek és a diszkrimináció. Mivel sokan informális csatornákon keresztül vállalnak munkát, a kiszolgáltatottság és a bizonytalan munkakörülmények továbbra is jellemzőek.

Szolgáltatások és jó gyakorlatok

A válaszadó szervezetek széles körben biztosítanak munkaerőpiaci szolgáltatásokat, leggyakrabban álláskeresési tanácsadást, önéletrajzírást, pályaorientációt, illetve magyar nyelvi és számítógépes képzést. Többen említettek egyéni mentorálást, munkáltatói közvetítést, illetve pszichológiai és szociális támogatást is, hiszen a munkavállalás sok esetben nem pusztán gazdasági, hanem mentális teher is.

Jó gyakorlatként említhetők azok a programok, amelyek komplex módon – a lakhatás, nyelvi képzés és foglalkoztatás összekapcsolásával – támogatják az ukrajnai menekültek beilleszkedését. Ezek jelenleg szinte kizárólag az MMIA (Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap) forrásaiból valósulnak meg. A komplex szolgáltatás pályázati forrásfüggésén túl, a szakmai utánkövetés és hatásvizsgálat hiányában e projektek hatékonysága sem feltétlenül biztosított.

Célcsoportok és kihívások

A terepen dolgozó szervezetek szerint az ukrajnai menekültek körében nagyon eltérő élethelyzetek jelennek meg. A dolgozni akaró felnőttek számára a legnagyobb akadály a nyelvtudás hiánya és a képesítések el nem ismerése. A nők számára a kisgyermekek elhelyezése, illetve a részmunkaidős állások hiánya jelenti a fő nehézséget. Az idősek és fogyatékossággal élők esetében az egészségi állapot nehezíti a munkába állást.

Különösen sérülékeny csoportot alkotnak a kárpátaljai roma származású kettős (magyar–ukrán) állampolgárok, akik formálisan nem menedékesek, de élethelyzetük sok tekintetben hasonló. Őket a nyelvi akadályokon túl erőteljes diszkrimináció is sújtja mind a lakhatási, mind a foglalkoztatási piacon. Bár a munkáltatók által igényelhető lakhatási támogatásra elvileg ők is jogosultak, az alacsony iskolai végzettség, a gyenge önérdek-érvényesítés és a jellemzően informális, feketemunka-jellegű foglalkoztatás miatt kevesen tudnak élni ezzel a lehetőséggel.

Partnerségek és fenntarthatóság

A kutatás rámutatott, hogy az ukrajnai menekültek sikeres munkaerőpiaci integrációjának kulcsa a szereplők közötti együttműködés – civil, egyházi, önkormányzati és állami intézmények között. Jelenleg azonban az együttműködés inkább szükség- és szűkösségalapú, semmint stratégiai: a civil és egyházi szervezetek gyakran erőn felül próbálják pótolni az állami szerepvállalás hiányát. Az integráció hatékonyságához átlátható támogatási irányokra és nyilvános adatokra is szükség lenne – például a foglalkoztatási alapú lakhatási támogatásban vagy a megélhetési támogatásban részesülők számáról.

Tanulságok és következtetések

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az ukrajnai menekültek munkaerőpiaci integrációját ma két, egymás mellett működő, de alig kommunikáló rendszer határozza meg. Az állami oldalon elérhetők bizonyos támogatások – például a foglalkoztatási alapon igényelhető lakhatási támogatás vagy az inkluzív munkahelyek ösztönzése, amelyek elvben a menedékesek szükségleteire reagálnának (magyar nyelvi képzés, gyermekfelügyelet stb.). A civil és egyházi szervezetek ezzel párhuzamosan saját munkaerőpiaci és szociális szolgáltatásaikat működtetik, de strukturális összekapcsolódás nincs a két rendszer között.

Hosszabb távon a sikeres integráció csak akkor valósulhat meg, ha a két rendszer közötti együttműködés és adatmegosztás intézményesül, és az állam valódi, elkötelezett partnerként lép fel a foglalkoztatási és integrációs programok finanszírozásában, tervezésében és koordinálásában.